A családterápia során a családban egy új kapcsolati-minőség létrehozására törekszünk.

Mit jelent ez? A családterápia módszere a kibernetikában is ismert rendszerelméleten alapul.  Eszerint az egész nem egyszerűen a részek összegeként értelmezendő, hanem egy új minőséget jelent. A család fogalmára lefordítva ez azt jelenti, hogy a rendszer a család, az alkotóelemek a családtagok. A családtagok között különböző, folyamatos interakciós minták zajlanak, melyek egy része kézzelfogható, tudatos, más részük viszont a kapcsolati minták megismerésén, ismétlődéseiken keresztül érhető tetten. Ez a nem kézzelfogható működés általában nagyobb hatást gyakorol a családtagokra, mint a látható, tetten érhető társa. A rendszer egésze egyensúlyi állapotra törekszik, épp ezért, ha egy alkotóelemben változás áll be, az hat a többi elem működésére is és megváltoztathatja az egész struktúrát.

A családterápia és párterápia középpontjában olyan interakciós, kommunikációs minták megértése és feltárása áll, melyek együttállása instabil egyensúlyi állapotot hoz létre növelve a résztvevők szenvedését. A terápia célja egy olyan új egyensúlyi állapot létrehozása, melyben mindenki jobban, felszabadultabban érezheti magát; olyan változás előidézése, mely az eddigi negatív eredményeket hozó megoldási kísérletekkel ellentétben tényleges változást hoz.

A terápiát a „több szem többet lát” elve alapján ketten végzik alkalmanként egy egész munkacsoportot is bevonva. Elengedhetetlen rögzítő eszközök a kamera vagy diktafon, melyek segítségével a tapasztaltak újra áttekinthetők növelve a beavatkozás hatékonyságát.

Milyen egy konzultációs helyzet?

A nehézséget jelentő helyzet összes résztvevőjének jelenlétében történnek a beszélgetések megállapodás szerint heti, kétheti rendszerességgel, 1 vagy másfél órában körülbelül 8 vagy annál több alkalommal szükség szerint. Az összes érintett családtag részvétele valamint az üléseken feladott családi”házi feladatok” elkészítése minden alkalommal fontos és elengedhetetlen feltétele a folyamat hatékonyságának. A terápiás folyamat rövid távú, általában fél évnél nem hosszabb időtartamot ölel fel, persze ez is az adott helyzettől függ.

Gyakori felmerülő helyzetek:

Párkapcsolati konfliktus esetén:

• kommunikációs elakadások
• az elköteleződés nehézségei a különböző életciklusokban( házasodni vagy nem házasodni, gyermekkel vagy gyermek nélkül, párhuzamos kapcsolatok)
• szexuális élet problémái
• válás mediálása
• kulturális, értékrendbeli, nevelési elvek terén tapasztalt különbségek

Család esetén:

• evészavaros családtag a családban
• nehezen kezelhető gyermek, serdülő fiatal a családban
• szobatisztaságát elvesztő 6 év feletti gyermek a családban
• testvérek közötti konfliktusok
• befolyásoló nagyszülők (saját, anyós, após)
• mozaik családok nehézségei ( korábbi kapcsolatokból született gyermekek együttélése, a nevelő és vérszerinti szülők nehézségei)
• örökbefogadott gyermek a családban
• a gyermekét egyedül nevelő szülő és gyermeke kapcsolati nehézségei