A családi életciklus változások egyik kiemelkedő állomása a házasság, első gyermek vállalása után, a második születése. A kicsi érkezésére már nemcsak a párnak kell felkészülnie, hanem már meglévő gyermekünket is fel kel készíteni. Még ha látszólag örül is, szeretne is testvért, bizonyos, hogy ambivalens érzések keltődnek benne, amit nem biztos, hogy meg tud fogalmazni, de az teljesen természetes, ha valamilyen módon kifejeződik.
Tekintse meg videónkat is a testvérféltékenységről, ide kattintva!
Gondoljunk csak bele, ami gyermekünk szempontjából jó, egyúttal feszültség, szorongás forrása is lehet. Nem lesz egyedül, lesz játszótársa- de meg kell osztania játékait, szülei figyelmét. Önállósódási igényei jobban kifejeződhetnek- adódhatnak olyan esetek, amikor még fontos számára, hogy fokozottan foglalkozzanak vele, de ilyenkor tekintettel kell lennie testvére igényeire is. És még sorolhatnánk számos helyzetet, érzést, ami egyszerre jó, előrevivő lehet gyermekünknek egy kistestvér születésekor, de ugyanakkor kellemetlen, új konfliktusokkal is szembe kell néznie.
Természetesen, hogy gyermekünk hogyan éli meg testéve születését sokmindentől függ (életkora, szüleivel már kialakult kapcsolata, temperamentuma, nem stb.). Mindazonáltal van néhány tippünk, ami a legtöbb kisgyermeknek segíthet a testvér születésére való felkészülésben, és hogy minél kevesebb belső feszültség maradjon benne.
Cikksorozatunk első részében a várandóság alatti felkészülésről írunk, majd a második részben arról, hogy mit tegyünk a kicsi megszületése után.
A kistestvér születésére már várandósan fel kell készíteni az idősebb testvért. Ilyenkor is előfordulhat féltékenység. Gondoljunk csak bele, a kistestvér születésével „rivális” lép a képbe. A féltékenységben a kistestvérre irányuló ellenséges érzések mellett megmutatkozik a szülő felé irányuló számonkérés a ragaszkodás, odafigyelés területén. Fogadja el, ha a gyermeke féltékeny a kistestvérre. Bizonyára közös az öröm a kicsi születésével kapcsolatban, de ne csak azt mondja, hogy milyen jó lesz, ha testvére születik, inkább azt, hogy érdekes és új dolog lesz. Beszélje meg vele a rossz érzéseit is, ne tegyen úgy, mintha azokat nem venné észre, mintha azok nem lennének.
A várandóság alatt eljön az az időszak, amikor az édesanya fokozottan befelé fordul, figyel a magzat rezdüléseire. Ilyenkor is fontos azonban, hogy vonjuk be gyermekünket ezekbe a helyzetekbe, pl. szóljunk neki is, ha a magzat rugdos stb. A nőgyógyászati ultrahangos vizsgálatra is hasznos, ha eljön velünk, az apukával együtt (természetesen, ha már a kora alapján érett rá).
Elképzelhető, hogy gyermekünk megijed rosszulléteinktől, illetve fel kell készíteni arra is, hogy majd be kell menni a kórházba szüléskor. Fontos, hogy mindenről minél nyíltabban beszéljünk gyermekünkkel, kérdezzünk rá félelmeire. Ha nincs valamivel tisztában, a fantáziálástól felerősödhet a kisgyermek szorongása.
Minél többféleképpen készítsük fel gyermekünket a változásra. Hogy érezze saját fontosságát is, vonjuk be, saját életkorának megfelelő szinten, a kisbabával kapcsolatos jövendő feladatokba, a kicsinek való bútor illetve névválasztásba is akár.
Összességében, érezze gyermekünk, hogy nem lesz kevésbé fontos, nem gyengül sem szülei figyelme, sem szeretete felé, illetve, hogy az ő új szerepére, mint testvér, felkészítsük.