Koronavírus

Tisztelt Klienseink!

Rendelőnkben mindent megteszünk Mindannyiunk egészségének védelme érdekében. Kérjük, ebben Ön is működjön velünk együtt, a következő szabályok betartásával (amennyiben bármelyik betartása nehézségekbe ütközik, kérjük előzetesen jelezze pszichológusának):

  • a rendelőbe való belépés után használja a kézfertőtlenítőt;
  • a rendelőbe való belépés után használjon lábzsákot, vagy papucsot;
  • kísérő nélkül érkezzen, gyermekek esetében maximum egy kísérő jöjjön;
  • az egyeztetett időpontra pontosan érkezzen;
  • ha várakoznia kell, elsősorban a kertben elhelyezett székeket használja (kollégáink megmutatják);
  • a székeket ne helyezzék át, azokat egymástól 2 méter távolságra raktuk le;
  • ha a benti várót szükséges használni (pl. időjárási körülmények miatt), minden esetben, maszkban tartózkodjon ott;
  • a váróban egyszerre maximum két ember tartózkodhat, ha többen érkeznek, mindenképpen kint kell várakozniuk;
  • amennyiben hőemelkedése van, vagy betegnek érzi magát, kérjük, minden esetben mondja le a kontakt órát (díjmentesen), a gyógyulásig online tud konzultálni velünk, amennyiben az Ön számára ez megoldható;
  • amennyiben koronavírussal súlyosan fertőzött területen járt a közelmúltban, vagy tudomása szerint érintkezett fertőzött beteggel, míg meg nem győződött róla, hogy nem fertőződött meg, de minimum 2 hétig szüneteltetjük a kontakt órát (online folytatható), a két hét után egyeztessen pszichológusával;
  • amennyiben bizonyíthatóan koronavírus fertőzésen esett át, két negatív koronavírus teszt után folytathatja a személyes konzultációt.

Köszönjük megértésüket és együttműködésüket:
A Hársfa Rendelő munkatársai.

A tabletes játszóidőnek, akár homokórával is, határt kell szabni a gyereknél

Sokszor a szülő bele sem gondol, hogy mennyit árthat vele, ha engedi gyermekének, hogy az okostelefonon vagy a táblagépen játsszon. A kisgyermek élvezi, csendben van, a figyelme is le van kötve. A helyzet azonban ennél összetettebb.

„Az ötéves kor különösen érzékeny időszak, de egészen tíz-tizenkét éves korig a gyermekek idegrendszere kiemelten fogékony az újdonságokra, és ekkor még nincsenek olyan érzelmi szinten sem, mint az idősebb korosztály. Az óvodások szociálisan még éretlenek, meg kell tanulniuk, hogy a többi gyerekkel hogyan játsszanak együtt, hogyan viselkedjenek mások szempontját is figyelembe véve a játék során” – mondta a hirado.hu-nak Hegyi Dorottya gyermekpszichológus.

Ez öt-hat éves korra már nagyjából kialakul, és fontos része lesz a közösségbe való beilleszkedésnek, alkalmazkodásnak. Ha egy gyermek mindig csak a táblagépen, telefonon játszik, akkor az otthoni szociális ingerekből kimarad. Ennek hiánya jelentkezhet a társas kapcsolataiban – tette hozzá.

Habár látszólag a kisgyermeket kiválóan leköti egy ilyen digitális eszköz, az igazság az, hogy ha adódik valamilyen konfliktushelyzet a társas környezetben, készületlenül éri a gyermeket, akit kivontak a társas érintkezésből.

Nem a teljes megvonás a lényeg

A lényeg abban áll, hogy ha engedik játszani a szülők a gyermeket, annak mindig legyen valamilyen célja, legyen irányítva tartalmilag. Oda kell figyelni, hogy a kisgyermek ne böngészhessen szabadon az online világban, mert akár olyan tartalmakkal is találkozhat, ami nem neki való – hívta fel a figyelmet a szakértő.

Az internetet nem lehet manapság kiküszöbölni, hiszen a divat része, és a gyermeket kortársai akár azért is kiközösíthetik, mert nem ismer valamilyen internetes játékot vagy karaktert.

„Tehát nem arról van szó, hogy egyáltalán ne használják ezeket az eszközöket, hanem, hogy 

meg kell szabni a határokat”

– figyelmeztetett a pszichológus. Két-három éves korban semmiképpen, de leginkább ötéves korig ne adjunk a gyermek kezébe okostelefont, vagy táblagépet, öt-hat éves kortól pedig maximum fél órát használja az asztali gépen lévő, nem online fejlesztő játékokat.

Mivel az ennyi idős gyerekeknél az időfogalom még nem alakult ki, lehet akár homokórával mérni az időt, hogy mennyit játszhat.

A leglényegesebb, hogy a szülő a játék után próbálja meg feldolgozni a gyermekkel az élményt, beszéljék meg, például ha mesét nézett, hogy tetszett-e, mit látott.

Valóban árthatunk a gyermeknek?

„A meseolvasásánál van egy képi világ, ami a gyermekben kialakul, és így aktív a képzeleti tevékenység. Ha nézi a mesét, vagyis készen kapja az információkat, akkor ez blokkolódik, nem tudja elképzelni, passzív marad. Tehát ezeket a digitális tartalmakat semmiképp se a meseolvasás helyettesítésére alkalmazzuk” – fogalmazott Hegyi Dorottya.

Ez öt-hat éves korra már nagyjából kialakul, és fontos része lesz a közösségbe való beilleszkedésnek, alkalmazkodásnak. Ha egy gyermek mindig csak a táblagépen, telefonon játszik, akkor az otthoni szociális ingerekből kimarad. Ennek hiánya jelentkezhet a társas kapcsolataiban – tette hozzá.

Habár látszólag a kisgyermeket kiválóan leköti egy ilyen digitális eszköz, az igazság az, hogy ha adódik valamilyen konfliktushelyzet a társas környezetben, készületlenül éri a gyermeket, akit kivontak a társas érintkezésből.

Nem a teljes megvonás a lényeg

A lényeg abban áll, hogy ha engedik játszani a szülők a gyermeket, annak mindig legyen valamilyen célja, legyen irányítva tartalmilag. Oda kell figyelni, hogy a kisgyermek ne böngészhessen szabadon az online világban, mert akár olyan tartalmakkal is találkozhat, ami nem neki való – hívta fel a figyelmet a szakértő.

Az internetet nem lehet manapság kiküszöbölni, hiszen a divat része, és a gyermeket kortársai akár azért is kiközösíthetik, mert nem ismer valamilyen internetes játékot vagy karaktert.

„Tehát nem arról van szó, hogy egyáltalán ne használják ezeket az eszközöket, hanem, hogy

meg kell szabni a határokat”

– figyelmeztetett a pszichológus. Két-három éves korban semmiképpen, de leginkább ötéves korig ne adjunk a gyermek kezébe okostelefont, vagy táblagépet, öt-hat éves kortól pedig maximum fél órát használja az asztali gépen lévő, nem online fejlesztő játékokat.

Mivel az ennyi idős gyerekeknél az időfogalom még nem alakult ki, lehet akár homokórával mérni az időt, hogy mennyit játszhat.

A leglényegesebb, hogy a szülő a játék után próbálja meg feldolgozni a gyermekkel az élményt, beszéljék meg, például ha mesét nézett, hogy tetszett-e, mit látott.

Valóban árthatunk a gyermeknek?

„A meseolvasásánál van egy képi világ, ami a gyermekben kialakul, és így aktív a képzeleti tevékenység. Ha nézi a mesét, vagyis készen kapja az információkat, akkor ez blokkolódik, nem tudja elképzelni, passzív marad. Tehát ezeket a digitális tartalmakat semmiképp se a meseolvasás helyettesítésére alkalmazzuk” – fogalmazott Hegyi Dorottya.

Az időponton is nagy hangsúly van: alvás előtt nem tesz jót, ha vibráló ingerek érik a gyermeket, mert stimulálja az idegrendszerét, feszültté teszi. Tehát az nem jó stratégia, még iskolás korban sem, hogy úgy aludjon el a gyermek, hogy a táblagépen néz mesét vagy játszik.

Kistestvér születik 2: megérkezett!

Cikksorozatunk első részében arról olvashattak, hogyan készítsük fel gyermekünket, arra, ha kistestvére születik, már a jövevény érkezése előtt. Ezúttal arra kaphatnak néhány ötletet, hogyan előzzük meg illetve kezeljük, a testvérféltékenységet (http://pszichologusa.hu/kistestver-szuletik-1-felkeszules-a-nagy-esemenyre-varandosag-alatt/).

Tekintse meg videónkat is a testvérféltékenységről, ide kattintva!

Korábban írtam arról, hogy bizonyos ambivalens érzések kifejeződése természetes, sőt normális. Ez igaz az agresszióra, a testvérféltékenységre is. Nem kell megakadályozni, bár mértékét lehet korlátozni. Veszekedésnél ne játssza a bíró szerepét, csak akkor lépjen közbe, ha valamelyik gyerek veszélyben van. Ha közbelép, akkor sem autoriter módon letiltva, megszidva a másikat (általában a nagyobbat) az agresszió miatt, hanem inkább utaljon a sértett fél érzéseire, válassza szét őket, és próbálja elterelni a figyelmüket. Ha gyakran veszekednek, próbáljanak közösen szabályokat alkotni, megbeszélni a gyerekek nyelvén, hogy mi lehet az oka.

Csökkentheti a feszültség, a féltékenység kialakulását, ha már a kezdetekkor bevonja  a nagyobb gyermeket a kicsi gondozásába, ad neki feladatot.

A szülőket is tehermentesíti, és segítheti konfliktusok oldódását, ha megtanítjuk gyermekeinket arra, hogyan lehet együtt játszani. Magyarázzuk el nekik, miért jó, ha néha többen vannak, együtt játszanak. Ez persze nem zárja ki, illetve nem helyettesítheti azt, hogy időnként a felnőttek is beálljanak a közös játékba. Akár modellként is szolgálhatunk gyermekeinknek, hogyan lehet elviselni például a vesztést (időnként nem árt hagyni győzni a gyermekeket).

Ugyanakkor fontos szem előtt tartani azt is, hogy különböző korú gyermekeinknek eltérő igényeik lehetnek több területen. Általában akkor fordul elő, hogy a szülők hasonlót várnak el mindkét gyermeküktől, ha túl kicsi közöttük a korkülönbség. Nehézséget jelenthet, hogy a kicsik hasonló igényeire reagálni tudjanak. Fontos azonban, hogy ekkor is különböző elvárásokkal legyünk mindkettőjükkel szemben. Mindazonáltal nincs ideális korkülönbség a gyerekek közt. Ami fontos, hogy a gyermek úgy érezze, hogy az ő szükségletei ugyanolyan fontosak, mint a testvéréé. Tanítsa meg őket, hogy együtt játsszanak, de fogadja el, és segítse azt is, ha az idősebb szeretne időnként egyedül, elmélyülten játszani. Adjon neki teret erre. A túlzott egyforma bánásmód egyúttal belehergeli a gyerekeket az állandó összehasonlítgatásba, versengésbe. Tanítsa meg gyermekeit, hogy hol egyikük, hol másikuk élvez előnyt, de ezek a javak hosszútávon kiegyenlítődnek.

Előfordulhat, hogy idősebb gyermekünk fejlődése azért esik vissza  pl. szobatisztaságban, beszédben, mert úgy érzékeli, hogy kisebb testvére több figyelmet kap, és elkezdi őt utánozni. Önállóságában visszaesik. Fontos, hogy ezt megelőzendő, vagy ha már kialakult kompenzálandó, vonjuk be a kicsivel való foglalkozásba, erősítsük meg plusz figyelemmel a korának megfelelő viselkedést. Lehet, hogy korábban természetesnek vélt dolgokat, most újra külön jutalmaznunk kell. Semmiképpen ne szégyenítsük meg infantilisebb viselkedéséért, és ne hangsúlyozzuk, hogy neki érettebbnek kell lenni, hisz ő a nagyobb.

Egy bizonyos mértékű testvérféltékenység tehát teljesen normális jelenség. Az, hogy miként enyhítjük, kezeljük, függ tehát a gyermekek korától, korkülönbségétől. Vannak helyzetek is, amikor például az együttességet hangsúlyozzuk, máskor pedig különbözőségüket. Fontos a rugalmasság, hogy már idejében felkészülhessünk, gyermekeink fejlődésének egyik legkaotikusabb időszakára, a kamaszkorra (http://pszichologusa.hu/engedetlen-kamaszok/).

Kistestvér születik 1: felkészülés a nagy eseményre, várandóság alatt

A családi életciklus változások egyik kiemelkedő állomása a házasság, első gyermek vállalása után, a második születése. A kicsi érkezésére már nemcsak a párnak kell felkészülnie, hanem már meglévő gyermekünket is fel kel készíteni. Még ha látszólag örül is, szeretne is testvért, bizonyos, hogy ambivalens érzések keltődnek benne, amit nem biztos, hogy meg tud fogalmazni, de az teljesen természetes, ha valamilyen módon kifejeződik.

Tekintse meg videónkat is a testvérféltékenységről, ide kattintva!

Gondoljunk csak bele, ami gyermekünk szempontjából jó, egyúttal feszültség, szorongás forrása is lehet. Nem lesz egyedül, lesz játszótársa- de meg kell osztania játékait, szülei figyelmét. Önállósódási igényei jobban kifejeződhetnek- adódhatnak olyan esetek, amikor még fontos számára, hogy fokozottan foglalkozzanak vele, de ilyenkor tekintettel kell lennie testvére igényeire is. És még sorolhatnánk számos helyzetet, érzést, ami egyszerre jó, előrevivő lehet gyermekünknek egy kistestvér születésekor, de ugyanakkor kellemetlen, új konfliktusokkal is szembe kell néznie.

Természetesen, hogy gyermekünk hogyan éli meg testéve születését sokmindentől függ (életkora, szüleivel már kialakult kapcsolata, temperamentuma, nem stb.). Mindazonáltal van néhány tippünk, ami a legtöbb kisgyermeknek segíthet a testvér születésére való felkészülésben, és hogy minél kevesebb belső feszültség maradjon benne.

Cikksorozatunk első részében a várandóság alatti felkészülésről írunk, majd a második részben arról, hogy mit tegyünk a kicsi megszületése után.

A kistestvér születésére már várandósan fel kell készíteni az idősebb testvért. Ilyenkor is előfordulhat féltékenység. Gondoljunk csak bele, a kistestvér születésével „rivális” lép a képbe. A féltékenységben a kistestvérre irányuló ellenséges érzések mellett megmutatkozik a szülő felé irányuló számonkérés a ragaszkodás, odafigyelés területén. Fogadja el, ha a gyermeke féltékeny a kistestvérre. Bizonyára közös az öröm a kicsi születésével kapcsolatban, de ne csak azt mondja, hogy milyen jó lesz, ha testvére születik, inkább azt, hogy érdekes és új dolog lesz. Beszélje meg vele a rossz érzéseit is, ne tegyen úgy, mintha azokat nem venné észre, mintha azok nem lennének.

A várandóság alatt eljön az az időszak, amikor az édesanya fokozottan befelé fordul, figyel a magzat rezdüléseire. Ilyenkor is fontos azonban, hogy vonjuk be gyermekünket ezekbe a helyzetekbe, pl. szóljunk neki is, ha a magzat rugdos stb. A nőgyógyászati ultrahangos vizsgálatra is hasznos, ha eljön velünk, az apukával együtt (természetesen, ha már a kora alapján érett rá).

Elképzelhető, hogy gyermekünk megijed rosszulléteinktől, illetve fel kell készíteni arra is, hogy majd be kell menni a kórházba szüléskor. Fontos, hogy mindenről minél nyíltabban beszéljünk gyermekünkkel, kérdezzünk rá félelmeire. Ha nincs valamivel tisztában, a fantáziálástól felerősödhet a kisgyermek szorongása.

Minél többféleképpen készítsük fel gyermekünket a változásra. Hogy érezze saját fontosságát is, vonjuk be, saját életkorának megfelelő szinten, a kisbabával kapcsolatos jövendő feladatokba, a kicsinek való bútor illetve névválasztásba is akár.

Összességében, érezze gyermekünk, hogy nem lesz kevésbé fontos, nem gyengül sem szülei figyelme, sem szeretete felé, illetve, hogy az ő új szerepére, mint testvér, felkészítsük.

Engedetlen kamaszok

Nem csak közhely, tudományosan alátámasztható  jelenség, hogy a személyiség fejlődéséhez kamaszkorban elengedhetetlen a lázadás.

Tekintse meg videóinkat is a kamaszkori problémákról, itt: biztonságos kamaszkor,  kamaszkori halálgondolatokkamaszterápia. 

Gondoljunk csak bele, mennyi külső-belső változás éri egy a gyermek és felnőttkor határán lévő fiatalt! Változó testi adottságok, hormonális működés (ami kihathat a hangulatra is), és megváltozik a társadalomban betöltött szerep is. Lelki feladat, hogy önálló személyiséggé érjen, a szülők normáihoz képest, sajátot kidolgozva, akár felülbírálva azokat. Persze még bizonytalan a sajátjában, nem tudja mit fogadjon és mit utasítson el. Későbbiekben persze sok mindent átveszünk a szülőktől, sőt tudattalanul akkor is, ha látszólag teljesen más értékrend szerint akarunk élni, de ennek fontos lépése a valós konfrontáció.

Mikor lesz probléma a lázadás? Előfordulhat, hogy a családban egyébként is gyakoriak a viták, az agresszió. A fiatal kamaszkorban fokozottan éli meg. Kisgyermekként még lehet, hogy szót fogadott, de ekkor már „nem hagyja magát”. Kitör a szoros kötelékekből. Az is lehet, hogy pont hogy nincs jelen semmiféle agresszió a családban, mindent el kell nyomni magában. Mindenki kedves kiegyensúlyozott látszólag, de valójában sok meg nem beszélt szorongás, meg nem él konfrontáció húzódik a háttérben. Jellemzően ezekben a családokban a szülő maga sosem lázadt, kamaszkorában szó nélkül átvette a szülői mintát. Az ilyen családban felnövő kamasz viszont nem biztos, hogy megkíméli szüleit.

Mit lehet akkor tenni szülőként? Egy híres pszichológus, Bruno Bettelheim szavaival élve: „Ha szakadék szélén van egy korlát, akkor a nézelődő kimerészkedik a szakadék széléig, hiszen joggal bízik abban, hogy nem fog onnan lezuhanni. Ha nincs korlát, akkor két lehetőség van. Vagy hamarabb megáll, és nem látja mindazt, amit láthatna a korlát adta biztonságérzet segítségével, vagy lezuhan, mert nem tudja, hol kell megállnia, de a kíváncsisága hajtja.” Fontos tehát, hogy igenis szabjuk meg kamasz gyermekünknek a határokat, még ha az több konfrontációval is jár.

Néhány tipp:

  •  alkossunk egyértelmű szabályokat,
  • egymás határait kölcsönösen tartsuk tiszteletben: nem jöhet be akármikor a szülői hálószobába, de mi sem megyünk be hozzá,
  • következetesség: tartsuk be, amit megígértünk, akár jutalom, akár büntetés,
  • előre ne jutalmazzunk, de ha teljesített, igen
  • a büntetés mértéke arányos legyen: érezze meg a fiatal, de ne legyen túlzott,
  • a szülő pár akár együtt él, akár nem, a nevelésben  fogjon össze, alkossanak közös nevelési keretet ( a fiatal ne mehessen egyiktől a másikhoz, kijátszani).

Ismét Bettelheim szavait idézve: elég jó szülők legyünk, figyeljük óvjuk gyermekünket, de adjunk neki önálló teret is. Különösen kamaszkorban.

Ha további nehézségei vannak kamaszkorú gyermeke nevelésével kapcsolatban, szívesen segítünk személyesen is, konzultációs központunkban.

Mit tegyünk, ha gyermekünk figyelemzavaros hiperaktivitás (ADHD) gyanús?

Úgy érzi gyermeke minden ok nélkül nyugtalan, esetleg nehezen köthető le a figyelme, sokszor végez céltalan, irányítatlan, csapongó mozgásokat?

Tekintse meg videónkat is a figyelemzavaros hiperaktivitásról, ide kattintva!

Nem érti, miért teljesít intellektusa alatt az iskolában és panasz van rá szertelensége miatt? Esetleg nem tud egyhelyben ülni a padban, vagy az étkező asztalnál, mindig babrál valamivel, gyakran belevág a tanár mondandójába?

Ha a fenti tünetek nagy része jellemző az Ön gyermekére, érdemes gyermekpszichiátriai kivizsgálását kezdeményeznie a figyelemzavaros hiperaktivitás kapcsán. Ha nem biztos benne, hogy mennyire súlyos a probléma, vagy ha esetleg gyermeke megkapta az úgy nevezett ADHD diagnózist már, azaz figyelemzavaros hiperaktivitást állapítottak meg nála, akkor a további teendőkkel és gyermekneveléssel kapcsolatos kérdéseire szívesen válaszolunk.

Fontos tudnia, hogy a figyelemzavaros hiperaktivitás egy olyan tünet együttes, mely három fő komponensből tevődik össze:

  • a figyelem zavara figyelem terelhetőségét jelenti, azaz a gyakori elkalandozást, csapongó gondolatokat, a koncentráció nehézségét, a hosszan tartó szellemi erőfeszítés elkerülését (ettől még lehet jó megfigyelő a gyermek)
  • a mozgásos nyugtalanságot nem a mozgás mennyisége jelenti, hanem a mozgássor céltalansága, követhetetlensége pl: egyik játékhoz odamegy, babrál vele, ledobja, felvesz egy másikat, ledobja kis idő múlva és így tovább.
  • az impulzív cselekvések közé sorolhatók azok a viselkedések, melyekre a gátolatlanság jellemző pl: beszédkényszer, nem tud egyhelyben ülni, ha megkérik, akkor sem, babrál, rugdos a lábával ok nélkül, bele szól a tanár mondandójába, nem várja meg a kérdést, már válaszol.

A tünetek már egész kis korban megfigyelhetők, de nehéz diagnosztizálni őket. Rengeteg teória született, mely a hiperaktivitás okát kutatja, abban egyetértés van, hogy genetikai adottság hajlamosíthat. Ahol van egy hiperaktív gyerek a családban, ott a felmenők, rokonság körében is nagy valószínűséggel felfedezhető.

A figyelemzavaros hiperaktivitás nem betegség és a gyerek nem azért tesz meg bizonyos dolgokat, mert rossz, hanem mert képtelen máshogy cselekedni. A szülő nagyon sokat segíthet azzal, ha gyermekének megtanítja, hogyan szabályozza a viselkedését a következő szempontokat figyelembe véve:

  •  Teremtsen elfogadó légkört, nem tekintélyelvűt és nem is túlóvót. A hiperaktív gyerekeknek rendkívül fontos, hogy azt érezzék nem rosszak, el lehet őket fogadni, mi több, szerethetők, viszont nem szabad rájuk hagyni sem semmit, mert akkor könnyen a fejünkre nőhetnek. E kettősség közt kell érzékenyen lavírozva kialakítani egy áttekinthető szabályrendszert, mely biztonságot ad a szülőnek és gyermekének egyaránt.
  • Fontos a felelősségteljes és következetes életmódra nevelés már egészen kiskortól, hogy a gyermek tisztában legyen vele mi mit von maga után. A hiperaktív gyerekek nehezen társítják össze a tetteiket és azok következményét legyen az elfogadható, vagy elfogadhatatlan viselkedés. Ebben is segítséget nyújthat a következő alpont.
  •  Áttekinthető szabályrendszer kialakítása. A hiperaktív gyerekek napját fontos strukturálni, napi rutinokat kialakítani, mely a cselekvéseit és az időbeosztását is szabályozza, ugyanis az időpontok betartásával is könnyen elúsznak.
  •  A jutalmazás- büntetés rendszerének kialakítása, következetes betartása is fontos adott kívánt viselkedés megtartásában, kialakításában és a nem kívánt viselkedés előfordulásának csökkentésében, elhagyásában.

Bármilyen új bevezetett rendszer, szabály, szemlélet akkor működik jól, ha a szülők egységesek a nevelési elveket illetően, ami nem azt jelenti, hogy mindenben egyet kell értsenek, de muszáj a gyerek érdekében egységes álláspontokat kialakítani és nyilvánosan azt képviselni. A gyerek előtt ne szálljanak gyermekneveléssel kapcsolatos vitákba.

Induló csoportok

Önismereti csoportfoglalkozások kiskamaszoknak és kamaszoknak a Hársfa Pszicho Műhely és Konzultációs Központban.

7-10 éveseknek: szociális kompetencia fejlesztő csoport,

14-17 éveseknek személyiség- és szociális készségfejlesztő öniemereti foglalkozások.

Kiknek ajánljuk?

Olyan fiataloknak, akik:

  • több barátra vágynak;
  • gyakran aggodalmaskodnak;
  • lazábbak, népszerűbbek szeretnének lenni;
  • elgondolkodnak azon, hogy merre tovább;
  • fantáziadúsabbak, ötletesebbek szeretnének lenni;
  • gyakran kerülnek konfliktusba másokkal;
  • hatékonyabban szeretnék kifejezni magukat.

A foglalkozások hetente lesznek 1 illetve másfél óra időtartamban.

Induló csoportjainkra jelentkezni lehet az info@pszichologusa.hu e-mail címen, vagy telefonon szakembereinknél.

Gyermekjáték dráma

Egy gyermekeknek szóló csoportos pszichológiai módszer, mely a mese és a dráma eszköztárát használja.


Azaz, szimbolikus formában  jeleníthetik meg és dolgozhatják fel a kisebbek és nagyobbak azokat a számukra bonyolult helyzeteket, nehézségeket, amikkel szembesülnek hétköznapi életük során.

A gyermekek azáltal, hogy új szerepekben próbálják ki magukat (akár állatok, mesehősök bőrébe bújva, vagy növények, tárgyak megszemélyesítőjeként), személyiségük olyan részeit bontakoztathatják ki, amit még nem volt alkalmuk kipróbálni, elnyomták magukban vagy a környezet nem támogatja. Ezáltal megbarátkozhatnak önmagukkal, megerősödhetnek sokszínűségükben, a mindennapokban pedig kiegyensúlyozottabbak lesznek, könnyebben tudják kezelni konfliktusaikat és jobban tudnak kapcsolatot teremteni a többiekkel.

A csoportos foglalkozás révén a gyermekek fejlődnek abban, hogy tudjanak alkalmazkodni egymáshoz és a közös szabályokhoz (amennyiben ebben van nehézségük), megérezve a bizalmat és elfogadást, mernek önmaguk lenni, szociális készségeik erősödnek.

Kinek a jelentkezését várjuk?

Gyermekjáték-dráma csoportokat indítunk az óvodás (5-7 éves), kisiskolás (6-10) és kiskamasz (10-14) korosztálynak egyaránt, a jelentkezők számától függően.

Hogyan lehet jelentkezni?

Telefonon tudunk időpontot egyeztetni (Hegyi Dorottya: 0620-8261349).

A kapcsolatfelvételt és időpontegyeztetést követően, amennyiben összeállt a csoportlétszám, először a szülőkkel beszélgetünk, majd a gyermekkel találkozunk. Ezután jelzünk vissza a szülőnek, mi is úgy látjuk-e, hogy gyermeke számára a legmegfelelőbb módszer a csoportos gyermekjáték-dráma.

Milyen egy csoport?

A csoportot mindig két felnőtt szakember vezeti, és általában 5-7 gyermek vesz részt. Ez azért különösen fontos, mert a gyermekjáték-drámában együtt játszunk a gyermekekkel, mi is beöltözünk, szereplőnek választhatnak. Így nemcsak levezényeljük a közös történet alakítását (akár rajzos, akár szóbeli formában), tartjuk az idői és szakmai kereteket, hanem velük együtt veszünk részt az érzelmi folymatban, amit a mese eljátszása jelent. Ehhez fontos a csoportvezetői szerepek spontán megosztása, több szakember összehangolt munkája. A gyerekek ezáltal biztonságban érzik magukat, bármilyen szerepet választanak is, és visszajelentést kaphatnak utólag a lelki történésekre vonatkozóan nemcsak egymástól, hanem résztvevőként tőlünk is.

Leggyakrabban azzal keresnek meg minket a szülők, hogy gyermekük:

  • visszahúzódó, lassan teremt kapcsolatot
  • túlságosan aktív, nem tudja betartani a szabályokat
  • nem tud beilleszkedni a közösségbe (pl. nem beszél felnőttek társaságában, nem eszik az óvodában, stb.)
  • nehezen fejezi ki magát szóban, nagyon játékos
  • nem tudja feldolgozni a családi életesményeket (válás, haláleset, betegség)
  • testi tüneteket produkál szervi ok nélkül (pl. rendszeres fejfájás, hasmenés)
  • nem problémás, de szeretnék fejleszteni spontaneitását és kreativitását.