Kategória: Kamaszkori kérdések

Nem csak közhely, tudományosan alátámasztható  jelenség, hogy a személyiség fejlődéséhez kamaszkorban elengedhetetlen a lázadás.

Tekintse meg videóinkat is a kamaszkori problémákról, itt: biztonságos kamaszkor,  kamaszkori halálgondolatok, kamaszterápia. 

Gondoljunk csak bele, mennyi külső-belső változás éri egy a gyermek és felnőttkor határán lévő fiatalt! Változó testi adottságok, hormonális működés (ami kihathat a hangulatra is), és megváltozik a társadalomban betöltött szerep is. Lelki feladat, hogy önálló személyiséggé érjen, a szülők normáihoz képest, sajátot kidolgozva, akár felülbírálva azokat. Persze még bizonytalan a sajátjában, nem tudja mit fogadjon és mit utasítson el. Későbbiekben persze sok mindent átveszünk a szülőktől, sőt tudattalanul akkor is, ha látszólag teljesen más értékrend szerint akarunk élni, de ennek fontos lépése a valós konfrontáció.

Mikor lesz probléma a lázadás? Előfordulhat, hogy a családban egyébként is gyakoriak a viták, az agresszió. A fiatal kamaszkorban fokozottan éli meg. Kisgyermekként még lehet, hogy szót fogadott, de ekkor már „nem hagyja magát”. Kitör a szoros kötelékekből. Az is lehet, hogy pont hogy nincs jelen semmiféle agresszió a családban, mindent el kell nyomni magában. Mindenki kedves kiegyensúlyozott látszólag, de valójában sok meg nem beszélt szorongás, meg nem él konfrontáció húzódik a háttérben. Jellemzően ezekben a családokban a szülő maga sosem lázadt, kamaszkorában szó nélkül átvette a szülői mintát. Az ilyen családban felnövő kamasz viszont nem biztos, hogy megkíméli szüleit.

Mit lehet akkor tenni szülőként? Egy híres pszichológus, Bruno Bettelheim szavaival élve: „Ha szakadék szélén van egy korlát, akkor a nézelődő kimerészkedik a szakadék széléig, hiszen joggal bízik abban, hogy nem fog onnan lezuhanni. Ha nincs korlát, akkor két lehetőség van. Vagy hamarabb megáll, és nem látja mindazt, amit láthatna a korlát adta biztonságérzet segítségével, vagy lezuhan, mert nem tudja, hol kell megállnia, de a kíváncsisága hajtja.” Fontos tehát, hogy igenis szabjuk meg kamasz gyermekünknek a határokat, még ha az több konfrontációval is jár.

Néhány tipp:

•  alkossunk egyértelmű szabályokat,
• egymás határait kölcsönösen tartsuk tiszteletben: nem jöhet be akármikor a szülői hálószobába, de mi sem megyünk be hozzá,
• következetesség: tartsuk be, amit megígértünk, akár jutalom, akár büntetés,
• előre ne jutalmazzunk, de ha teljesített, igen
• a büntetés mértéke arányos legyen: érezze meg a fiatal, de ne legyen túlzott,
• a szülő pár akár együtt él, akár nem, a nevelésben  fogjon össze, alkossanak közös nevelési keretet ( a fiatal ne mehessen egyiktől a másikhoz, kijátszani).

Ismét Bettelheim szavait idézve: elég jó szülők legyünk, figyeljük óvjuk gyermekünket, de adjunk neki önálló teret is. Különösen kamaszkorban.

Ha további nehézségei vannak kamaszkorú gyermeke nevelésével kapcsolatban, szívesen segítünk személyesen is, konzultációs központunkban.