Kistestvér születik 2: megérkezett!

Cikksorozatunk első részében arról olvashattak, hogyan készítsük fel gyermekünket, arra, ha kistestvére születik, már a jövevény érkezése előtt. Ezúttal arra kaphatnak néhány ötletet, hogyan előzzük meg illetve kezeljük, a testvérféltékenységet (http://pszichologusa.hu/kistestver-szuletik-1-felkeszules-a-nagy-esemenyre-varandosag-alatt/).

Tekintse meg videónkat is a testvérféltékenységről, ide kattintva!

Korábban írtam arról, hogy bizonyos ambivalens érzések kifejeződése természetes, sőt normális. Ez igaz az agresszióra, a testvérféltékenységre is. Nem kell megakadályozni, bár mértékét lehet korlátozni. Veszekedésnél ne játssza a bíró szerepét, csak akkor lépjen közbe, ha valamelyik gyerek veszélyben van. Ha közbelép, akkor sem autoriter módon letiltva, megszidva a másikat (általában a nagyobbat) az agresszió miatt, hanem inkább utaljon a sértett fél érzéseire, válassza szét őket, és próbálja elterelni a figyelmüket. Ha gyakran veszekednek, próbáljanak közösen szabályokat alkotni, megbeszélni a gyerekek nyelvén, hogy mi lehet az oka.

Csökkentheti a feszültség, a féltékenység kialakulását, ha már a kezdetekkor bevonja  a nagyobb gyermeket a kicsi gondozásába, ad neki feladatot.

A szülőket is tehermentesíti, és segítheti konfliktusok oldódását, ha megtanítjuk gyermekeinket arra, hogyan lehet együtt játszani. Magyarázzuk el nekik, miért jó, ha néha többen vannak, együtt játszanak. Ez persze nem zárja ki, illetve nem helyettesítheti azt, hogy időnként a felnőttek is beálljanak a közös játékba. Akár modellként is szolgálhatunk gyermekeinknek, hogyan lehet elviselni például a vesztést (időnként nem árt hagyni győzni a gyermekeket).

Ugyanakkor fontos szem előtt tartani azt is, hogy különböző korú gyermekeinknek eltérő igényeik lehetnek több területen. Általában akkor fordul elő, hogy a szülők hasonlót várnak el mindkét gyermeküktől, ha túl kicsi közöttük a korkülönbség. Nehézséget jelenthet, hogy a kicsik hasonló igényeire reagálni tudjanak. Fontos azonban, hogy ekkor is különböző elvárásokkal legyünk mindkettőjükkel szemben. Mindazonáltal nincs ideális korkülönbség a gyerekek közt. Ami fontos, hogy a gyermek úgy érezze, hogy az ő szükségletei ugyanolyan fontosak, mint a testvéréé. Tanítsa meg őket, hogy együtt játsszanak, de fogadja el, és segítse azt is, ha az idősebb szeretne időnként egyedül, elmélyülten játszani. Adjon neki teret erre. A túlzott egyforma bánásmód egyúttal belehergeli a gyerekeket az állandó összehasonlítgatásba, versengésbe. Tanítsa meg gyermekeit, hogy hol egyikük, hol másikuk élvez előnyt, de ezek a javak hosszútávon kiegyenlítődnek.

Előfordulhat, hogy idősebb gyermekünk fejlődése azért esik vissza  pl. szobatisztaságban, beszédben, mert úgy érzékeli, hogy kisebb testvére több figyelmet kap, és elkezdi őt utánozni. Önállóságában visszaesik. Fontos, hogy ezt megelőzendő, vagy ha már kialakult kompenzálandó, vonjuk be a kicsivel való foglalkozásba, erősítsük meg plusz figyelemmel a korának megfelelő viselkedést. Lehet, hogy korábban természetesnek vélt dolgokat, most újra külön jutalmaznunk kell. Semmiképpen ne szégyenítsük meg infantilisebb viselkedéséért, és ne hangsúlyozzuk, hogy neki érettebbnek kell lenni, hisz ő a nagyobb.

Egy bizonyos mértékű testvérféltékenység tehát teljesen normális jelenség. Az, hogy miként enyhítjük, kezeljük, függ tehát a gyermekek korától, korkülönbségétől. Vannak helyzetek is, amikor például az együttességet hangsúlyozzuk, máskor pedig különbözőségüket. Fontos a rugalmasság, hogy már idejében felkészülhessünk, gyermekeink fejlődésének egyik legkaotikusabb időszakára, a kamaszkorra (http://pszichologusa.hu/engedetlen-kamaszok/).

Kistestvér születik 1: felkészülés a nagy eseményre, várandóság alatt

A családi életciklus változások egyik kiemelkedő állomása a házasság, első gyermek vállalása után, a második születése. A kicsi érkezésére már nemcsak a párnak kell felkészülnie, hanem már meglévő gyermekünket is fel kel készíteni. Még ha látszólag örül is, szeretne is testvért, bizonyos, hogy ambivalens érzések keltődnek benne, amit nem biztos, hogy meg tud fogalmazni, de az teljesen természetes, ha valamilyen módon kifejeződik.

Tekintse meg videónkat is a testvérféltékenységről, ide kattintva!

Gondoljunk csak bele, ami gyermekünk szempontjából jó, egyúttal feszültség, szorongás forrása is lehet. Nem lesz egyedül, lesz játszótársa- de meg kell osztania játékait, szülei figyelmét. Önállósódási igényei jobban kifejeződhetnek- adódhatnak olyan esetek, amikor még fontos számára, hogy fokozottan foglalkozzanak vele, de ilyenkor tekintettel kell lennie testvére igényeire is. És még sorolhatnánk számos helyzetet, érzést, ami egyszerre jó, előrevivő lehet gyermekünknek egy kistestvér születésekor, de ugyanakkor kellemetlen, új konfliktusokkal is szembe kell néznie.

Természetesen, hogy gyermekünk hogyan éli meg testéve születését sokmindentől függ (életkora, szüleivel már kialakult kapcsolata, temperamentuma, nem stb.). Mindazonáltal van néhány tippünk, ami a legtöbb kisgyermeknek segíthet a testvér születésére való felkészülésben, és hogy minél kevesebb belső feszültség maradjon benne.

Cikksorozatunk első részében a várandóság alatti felkészülésről írunk, majd a második részben arról, hogy mit tegyünk a kicsi megszületése után.

A kistestvér születésére már várandósan fel kell készíteni az idősebb testvért. Ilyenkor is előfordulhat féltékenység. Gondoljunk csak bele, a kistestvér születésével „rivális” lép a képbe. A féltékenységben a kistestvérre irányuló ellenséges érzések mellett megmutatkozik a szülő felé irányuló számonkérés a ragaszkodás, odafigyelés területén. Fogadja el, ha a gyermeke féltékeny a kistestvérre. Bizonyára közös az öröm a kicsi születésével kapcsolatban, de ne csak azt mondja, hogy milyen jó lesz, ha testvére születik, inkább azt, hogy érdekes és új dolog lesz. Beszélje meg vele a rossz érzéseit is, ne tegyen úgy, mintha azokat nem venné észre, mintha azok nem lennének.

A várandóság alatt eljön az az időszak, amikor az édesanya fokozottan befelé fordul, figyel a magzat rezdüléseire. Ilyenkor is fontos azonban, hogy vonjuk be gyermekünket ezekbe a helyzetekbe, pl. szóljunk neki is, ha a magzat rugdos stb. A nőgyógyászati ultrahangos vizsgálatra is hasznos, ha eljön velünk, az apukával együtt (természetesen, ha már a kora alapján érett rá).

Elképzelhető, hogy gyermekünk megijed rosszulléteinktől, illetve fel kell készíteni arra is, hogy majd be kell menni a kórházba szüléskor. Fontos, hogy mindenről minél nyíltabban beszéljünk gyermekünkkel, kérdezzünk rá félelmeire. Ha nincs valamivel tisztában, a fantáziálástól felerősödhet a kisgyermek szorongása.

Minél többféleképpen készítsük fel gyermekünket a változásra. Hogy érezze saját fontosságát is, vonjuk be, saját életkorának megfelelő szinten, a kisbabával kapcsolatos jövendő feladatokba, a kicsinek való bútor illetve névválasztásba is akár.

Összességében, érezze gyermekünk, hogy nem lesz kevésbé fontos, nem gyengül sem szülei figyelme, sem szeretete felé, illetve, hogy az ő új szerepére, mint testvér, felkészítsük.

Mit tegyünk, ha gyermekünk figyelemzavaros hiperaktivitás (ADHD) gyanús?

Úgy érzi gyermeke minden ok nélkül nyugtalan, esetleg nehezen köthető le a figyelme, sokszor végez céltalan, irányítatlan, csapongó mozgásokat?

Tekintse meg videónkat is a figyelemzavaros hiperaktivitásról, ide kattintva!

Nem érti, miért teljesít intellektusa alatt az iskolában és panasz van rá szertelensége miatt? Esetleg nem tud egyhelyben ülni a padban, vagy az étkező asztalnál, mindig babrál valamivel, gyakran belevág a tanár mondandójába?

Ha a fenti tünetek nagy része jellemző az Ön gyermekére, érdemes gyermekpszichiátriai kivizsgálását kezdeményeznie a figyelemzavaros hiperaktivitás kapcsán. Ha nem biztos benne, hogy mennyire súlyos a probléma, vagy ha esetleg gyermeke megkapta az úgy nevezett ADHD diagnózist már, azaz figyelemzavaros hiperaktivitást állapítottak meg nála, akkor a további teendőkkel és gyermekneveléssel kapcsolatos kérdéseire szívesen válaszolunk.

Fontos tudnia, hogy a figyelemzavaros hiperaktivitás egy olyan tünet együttes, mely három fő komponensből tevődik össze:

  • a figyelem zavara figyelem terelhetőségét jelenti, azaz a gyakori elkalandozást, csapongó gondolatokat, a koncentráció nehézségét, a hosszan tartó szellemi erőfeszítés elkerülését (ettől még lehet jó megfigyelő a gyermek)
  • a mozgásos nyugtalanságot nem a mozgás mennyisége jelenti, hanem a mozgássor céltalansága, követhetetlensége pl: egyik játékhoz odamegy, babrál vele, ledobja, felvesz egy másikat, ledobja kis idő múlva és így tovább.
  • az impulzív cselekvések közé sorolhatók azok a viselkedések, melyekre a gátolatlanság jellemző pl: beszédkényszer, nem tud egyhelyben ülni, ha megkérik, akkor sem, babrál, rugdos a lábával ok nélkül, bele szól a tanár mondandójába, nem várja meg a kérdést, már válaszol.

A tünetek már egész kis korban megfigyelhetők, de nehéz diagnosztizálni őket. Rengeteg teória született, mely a hiperaktivitás okát kutatja, abban egyetértés van, hogy genetikai adottság hajlamosíthat. Ahol van egy hiperaktív gyerek a családban, ott a felmenők, rokonság körében is nagy valószínűséggel felfedezhető.

A figyelemzavaros hiperaktivitás nem betegség és a gyerek nem azért tesz meg bizonyos dolgokat, mert rossz, hanem mert képtelen máshogy cselekedni. A szülő nagyon sokat segíthet azzal, ha gyermekének megtanítja, hogyan szabályozza a viselkedését a következő szempontokat figyelembe véve:

  •  Teremtsen elfogadó légkört, nem tekintélyelvűt és nem is túlóvót. A hiperaktív gyerekeknek rendkívül fontos, hogy azt érezzék nem rosszak, el lehet őket fogadni, mi több, szerethetők, viszont nem szabad rájuk hagyni sem semmit, mert akkor könnyen a fejünkre nőhetnek. E kettősség közt kell érzékenyen lavírozva kialakítani egy áttekinthető szabályrendszert, mely biztonságot ad a szülőnek és gyermekének egyaránt.
  • Fontos a felelősségteljes és következetes életmódra nevelés már egészen kiskortól, hogy a gyermek tisztában legyen vele mi mit von maga után. A hiperaktív gyerekek nehezen társítják össze a tetteiket és azok következményét legyen az elfogadható, vagy elfogadhatatlan viselkedés. Ebben is segítséget nyújthat a következő alpont.
  •  Áttekinthető szabályrendszer kialakítása. A hiperaktív gyerekek napját fontos strukturálni, napi rutinokat kialakítani, mely a cselekvéseit és az időbeosztását is szabályozza, ugyanis az időpontok betartásával is könnyen elúsznak.
  •  A jutalmazás- büntetés rendszerének kialakítása, következetes betartása is fontos adott kívánt viselkedés megtartásában, kialakításában és a nem kívánt viselkedés előfordulásának csökkentésében, elhagyásában.

Bármilyen új bevezetett rendszer, szabály, szemlélet akkor működik jól, ha a szülők egységesek a nevelési elveket illetően, ami nem azt jelenti, hogy mindenben egyet kell értsenek, de muszáj a gyerek érdekében egységes álláspontokat kialakítani és nyilvánosan azt képviselni. A gyerek előtt ne szálljanak gyermekneveléssel kapcsolatos vitákba.